2014. december 15., hétfő

Egyiptomi hajviseletek

Egyiptomban mindennek volt jelentősége, úgy a ruházatnak, mint az építészetnek egyaránt. Ez alól a hajviselet sem volt kivétel. A hajviseletek csakúgy, mint manapság is, követték a művészettörténet irányait. A fejdíszek, hajviseleti formák kifejezték a társadalmi rangot és származást. A talált műkincsek, múmiák, falfestmények, festett agyagedények és a részletes leírások bizonyítják az egyiptomiak fejlett hajdíszítő és kozmetikai tudományát.

Kezdetben, az Ó-birodalomban még saját hajat viseltek férfiak és nő is, amit a parókák és egyéb fejvédő alkalmatosságok váltottak fel. Az egyiptomi kultúra fejlődését évezredeken keresztül pontosan nyomon követhetjük a fennmaradt temérdek műemlékekből.

Női hajviseletek

Az Ó-birodalomban még saját fürtökkel rendelkeztek, amit a végére a paróka váltott fel. Abroncsokkal, aranyszállal, olykor gyöngyökkel díszítették. Nagyszerűen értettek a csatokhoz, így a fésűk mellett a csatok is segítettek a parókát összetartani, rögzíteni. A kultikus Kleopátra-hajviselet eredetileg parókából volt fonva, ezért volt annyira geometrikus.


Később elterjedt a homlokpánt is, ami egyrészt a haj megtartására, másrészt díszítésként szolgált. A homlokpántot még virágokkal is továbbdíszítették. Ehhez elsősorban illatos lótuszvirágot használtak, így ezt használták kezdetben parfümnek is.


Rangosabb családokban a hajdísz napkorong és kettős tolldísz is lehetett. A gazdag férfiak és nők is egyaránt hordtak süveg alakú koronát, elöl kígyó motívummal, amihez ékszergallért viseltek, amit uszettnek hívtak. A nők sminkelési szokásaikról a leghíresebb mellszobor, Nofretete királynő arca tanúskodik, de az arc festése mellett a kezüket-lábukat, sőt az egész testüket is díszítették.


Férfi hajviseletek

Az egyiptomi férfiak a hajukat vékony fonatokból, sodrott tincsekből alakították ki. Mint a nőknél, úgy a férfiaknál is általánossá vált a késő Ó-birodalomtól a parókaviselet. Mivel a fejbőrt a paróka alatt leborotválták, ezért ez elsősorban higiéniai ok volt, mert így tudták tisztán és a férgektől távol tartani. Persze ebből egy vallási rítus is kerekedett. A legrégebbi borotvakészletek, amik egyben maradtak, mert bronzból készültek közel 4000 évesek! Ezeknek általában a nyelük fából készült. A mindennapokban csipeszeket, hajcsavarókat, homokkövet, fenőkövet, bronztükröt elefántcsont fülekkel, valamint bronz és fa fésűket használtak. A papok nem csak a fejüket, de az egész testüket is leborotválták.


A parókákat mindenből készítették, mert kezdetben csak dekorálásra szolgált, ezért nem törődtek azzal, hogy mennyire hasonlít az eredeti hajhoz. A legnagyobb terjedelmű egyiptomi parókák az Új-birodalom idején voltak. A legnagyobb parókát a fáraó viselhette, míg az ureuszkígyóval és keselyűvel díszített parókát a családtagjai hordták. A hegyes, kocka alakú szakállon kívül az arcot teljesen borotválták, majd újrafestették. Az is előfordult, hogy álszakállt ragasztottak. Az isteneket hegyes, hajlított szakáll illette meg, amely felfelé csavarodott. Jellemző volt, hogy a legjobb parókákat emberi hajból készítették, legtöbbször rabszolgák hajából. A hajon kívül gyakori volt a gyapjú, gyékény, papirusz és pálmalevél rost. A parókákat feketére festették, amihez indigót és hennát használtak fel, de volt, hogy zöld, piros vagy kék színű volt a paróka.


A szakáll hossza is társadalmi rangot jelentett. A szakállfonatokat az Új-birodalom idejére lemásolták fémből, aranyból, amit csak a királyok és királynők viselhettek. A szobrokon még ma is látható egy-két királynő hosszú, felfelé kunkorodó szakállal.


A fiúk haját leborotválták, egy hosszú fonott, vagy csavart fürt kivételével, amit általában jobb oldalon hagytak meg. A teljesen leborotvált fej a szolgaság jele lett az Ó-birodalom közepétől.

Nincsenek megjegyzések: